Rólunk

A burgenlandi magyarság története és helyzete

A mai Burgenland 1921-ben alakult 3 magyar vármegye (Vas, Sopron, Moson) területéből.

A történészek véleménye szerint a mai magyarok azok az eurázsiai lovas-nomád törzsek utódai, akik a hunokkal és az avarokkal telepedtek le a Kárpát-medencében, az Alpok előtérségében és a Bécsi-medencében. A német „Ungar” név valószínűleg a késő avar „on ugor”-ból vezetődik le. Az azonban bizonyos, hogy Árpád fejedelmünk törzsszövetsége

896-ban birtokba vette a Kárpát-medencét és le is telepedett itt. A magyarok több mint 1100 éve élnek a mai Burgenland területén és ezzel az itt élő népcsoportok közül (horvátok, magyarok, németek, romák) a magyar a legidősebb. Mivel a magyarok 907-ben a pozsonyi csatában a bajor sereget megsemmisítették, ezért az általuk uralt terület az Enns folyóig terjedt el. A nyugat-magyarországi törzsvezérek (Bulcsu, Lehel és Súr) a 955-ös augsburgi vereség után a németek kelet felé nyomultak és létrehozták a keleti őrgrófságot, a „Ostarrichi”-t (első okleveles említése 996-ban). A magyarok a birodalmuk határát lépésről lépésre kelet felé tolták (985-ben még Géza fejedelem egyik vára Melkben volt) és véglegesen a Lajta–Lapincs vonalon húzták meg. Ettől a vonaltól keletre határőröket telepítettek az erősen erdős és mocsaras vidékre, hogy védjék a határt a németek ellen. Kisnemes jogokat is kaptak a határőrök, amelyek egészen 1848-ig érvényben maradtak. Ez az osztrák–magyar határ 1921-ig maradt fenn.

Szent István királyunk német feleségével – Bajor Gizellával – már németek is jöttek és letelepedhettek a nem sűrün lakott magyar gyepűterületen, mint például „Wenzelin” Ják környékén. Így a német telepesek száma növekedett, főleg az 1241-es tatárjárás és a későbbi török hadjáratok után, mivel a magyar lakosságot a falvakban elpusztították. A telepesek között nem csak németek voltak, hanem horvátok is. Ezek a „vendégnépek” mindig jól érezték

magukat Magyarországon és magyarok lettek más anyanyelvvel. A vallásszabadság előnyeit is élvezhették. Ausztriában ez a fogalom nem volt ismeretes. Éppen ezért még Mária Terézia alatt is sok osztrák és német protestánsnak el kellett hagynia hazájukat és Magyarországon új hazát leltek. A magyar királyok egyik jelmondata az volt, hogy minél több nyelvet beszélnek az országukban, annál gazdagabb az ország. Ennek is köszönhetően a nem magyar anyanyelvűek száma a mai Burgenland területén egyre növekedett. Amikor a 19. században, a kiegyezés után fellángolt a nacionalizmus, a magyar–osztrák határövezetben is német nacionalista csoportok alakultak. Az elszakadás veszélyét felismerve a magyar politika ezen német nacionalista tendenciák ellen bevezette a magyart mint hivatalos, oktatási nyelvet. Ezeket a természetes intézkedéseket német nacionalista körök a mai napig is „magyarosításnak” és „elnyomásnak” nevezik. Ebből kiindulva az osztrákok bánásmódját a mai Burgenlandban nyugodtan „germanizálásnak” is lehetne nevezni, annak ellenére, hogy 150 év elmúlt és most egy demokratikus államban élünk. A trianoni döntés utáni szakasz csak az utolsó két évtizedben került bele az osztrák történelemírásba. Főleg a „Sopron-kérdéssel” összefüggésben megy a vita téves információk alapján. Mivel a magyar katonai túlerő megakadályozta az osztrák terület átvételét, a nemzetközi közösségnek egy diplomáciai

megoldást kellett keresni. A magyaroknak, akik éppen területük kétharmadát veszítették el, az osztrák területkövetelések különösen fájtak, mivel csatatársukról és „sógorukról” volt szó, akikkel végigharcolták az első világháborút. Velencében az osztrákok és a magyarok megállapodtak egy népszavazásban. Sopron és környékén a Népszövetség felügyelete alatt népszavazás történt. A magyarlakta falvak azonban a mai Burgenland területén nem szavazhattak hovatartozásukról. Az osztrákok által előhozott csalások vádjaival összefüggésében pedig azt is el kell mondani, hogy a szavazásra nem jogosult falvakból

származó németajkúak is részt vettek a soproni szavazáson. Tény az, hogy mindkét fél beletörődött a kompromisszumba. A magyarok felemelték Sopront mint a hűség városát (civitas fidelissima) és az osztrákok a Sopron/Ödenburg-témával elterelték a figyelmet a belpolitikai nehézségekrôl, miközben örülhettek a megkapott területeknek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a terület 1000 évig Magyarországhoz tartozott.

A burgenlandi magyarságnak az elcsatolás nagy sokkot jelentett, mivel kisebbségi szerepbe került. Az elcsatolás után a magyarok száma Burgenlandban, 1921-ben kb. 25 000-ről 1981-ig 4200 főre csökkent. A két világháború közötti időben át kezdték szervezni a közigazgatást és az iskolákat is. Egy annak idején kiadott parancs azt tartalmazta, hogy: „Kisöpörni mindent, ami magyar”. Közben a magyar nyelvű falvak mindennapi élete még nem nagyon változott. A falvak kulturális élete továbbra is magyar módon folyt és az emberek csak lassan kezdtek el németül tanulni. Egy, a magyarságra sokkal súlyosabban ható esemény az 1938-as „Anschluss” – a hitleri Németországhoz való csatlakozás – volt. Mivel „nem germán nép” a magyar, így a kitelepítés fenyegette. Már el volt döntve, hogy a burgenlandi magyarok helyére magyarországi „svábokat” fognak telepíteni, de a háború egyelőre ezt nem engedte meg. Az iskolában azt tanították, hogy a német az „úrnép”, a magyar nyelv használatát meg is tiltották. Párhuzamosan a romákat, akik a magyaroknak mindig is zenéléssel szolgáltak, zenélési tilalommal büntették és a koncentrációs táborokba deportálták. Például Felsőőrben egy náci párt rendezvényen felvonult az alsóőri náci párt roma zenészek kíséretével, de a szervezők elűzték a roma zenészeket a helyszínről. Annak ellenére, hogy az „Ezer Éves Birodalom” Ausztriában szerencsére csak hét évig tartott, nagy kárt okozott az emberek fejében. A náci terroruralom az itteni magyarságot annyira megfélemlítette, hogy a mai napig észrevehető az

annak idején okozott identitászavar, amely úgy jelentkezik, hogy nem merik magukat már magyarnak vallani az emberek és inkább azt mondják, hogy „itteni” vagyok, de ezt magyarul.

A harmadik súlyos csapást a második világháború utáni „vasfüggöny” létrehozása jelentette. A szovjet megszállás és a kommunista diktatúra majdnem lehetetlenné tette a régi rokonsági, gazdasági és kulturális kapcsolatok fenntartását. A magyar népcsoporthoz való tartozás sokszor hátrányos helyzetbe hozta az embereket és az asszimilációs nyomás erősödött. Az 1955-ös államszerződésben (akkor lett Ausztria megint szabad és semleges állam) szovjet nyomásra csak a „szláv testvéreket”, tehát a karintiai szlovéneket és a burgenlandi horvátokat vették be. Ez a magyar népcsoportot hátrányosabb helyzetbe hozta, mert ennek a következménye a hiányzó magyar nyelvű közoktatás és média volt. Ennek ellenére a falvak kulturális élete még nagyrészt magyar nyelven zajlott egészen a hatvanas évekig, de a felbomlás jeleit már egyértelműen fel lehetett ismerni. A Felsőőri Zeneiskolában, 1947-ben még magyar citerazenét tanítottak. A magyar kultúra eltünését Burgenlandban a tudósok is észrevették. A könyvünkben feldolgozott Kertész Gyula népdalgyűjtése 1957/58-ból is azzal a céllal történt, hogy a dalkincset a jövő generációk számára is biztosítani tudják. Az ő gyűjtését Magyarországon a kommunisták üldözése miatt sajnos nem lehetett kiadni (lásd Kertész Gyula életrajzát a burgenlandi Magyar Népzene tankönyvünkben - publikációk). A 60-as évek közepén a burgenlandi magyarságról Somogyi László által a grazi egyetemen igen részletesen kifejtett disszertáció is csak az egyetemek könyvtáraiban eldugva volt megtalálható, amíg 2000-ben német, 2004-ben pedig magyar nyelvű könyvként ki nem adtuk (lásd a publikációk menüpont alatt). Az osztrák kisebbségpolitika a második világháború óta, egyes kivételektől eltekintve, mindig is egy aktív beolvasztási politika volt (lásd például a karintiai és a burgenlandi helységtáblák kérdését és a magyar mint hivatalos nyelv bevezetését stb.). Nem csak a magyar származású helyi politikusaink, hanem még a magyar esületek néhány vezetője sem adta tovább magyar anyanyelvét saját gyermekeinek. Ilyen „példaképekkel” nem szabad csodálkozni, hogy rosszul állunk. Közben már csak az idősebbek találkoztak közösségi estéken magyar zenével és énekkel. A 80-as évektől a zenészeket már Magyarországról kellett hozni, mivel a saját zenészeink vagy már meghaltak, vagy már túl idősek voltak a szerepléshez. Manapság sajnálatos módon már természetes, hogy a magyar falvainkban történő rendezvényeken német zene szól. A magyar egyesületekbe és a falvak testületeibe is belépnek a németajkúak és a szervezők már véletlenül sem gondolnak arra, hogy legalább illene magyar zenét is játszani. Ez a sok helyen hiányzó érzékenység és anyanyelvi képzés, felgyorsítja a népcsoportunk elnémetesedését. Ha az elődeink ezt a groteszk játékot látnák, megfordulnának a sírban. Lassan a magyar népcsoport már oda került, ahova az ellenségei akarták, a kihalás küszöbére. A 20. század egyik legfontosabb eseménye megint reményt hozott a burgenlandi magyarság részére. 1989-ben megszünt a „vasfüggöny”. A magyarok megint visszatérhettek szeretett szabadságukhoz és demokráciájukhoz és a magyar-osztrák viszonyok normalizálódtak. Burgenlandnak Magyarország egyre fontosabb gazdasági partner lett. A tartomány politikusai is felismerték, hogy egy népcsoport, mint a magyar, az országuknak nem hátrányt, hanem nagy előnyt jelent. Az EU-csatlakozási kérvény hatására 1992-ben végre megnyitották a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumot. Ezáltal gyerekeink megint magyar nyelvű középiskolai képzést is kaphatnak. Az iskolának hosszútávú hatása nagyon pozitívan fogja befolyásolni a népcsoportunk sorsát. 1990 óta a Burgenlandi Magyarok Népfőiskolája is több száz hallgatónak tartott nyelvi és kulturális továbbképzéseket. 2003-ban átvehettük az „Európai Nyelvi Díj” kitüntetést az osztrák oktatási miniszterasszonytól. A 2001-es népszámlálás szerint a burgenlandi magyarok száma k.b. 6.800-ra nőtt és egész Ausztriában 40.000 személy volt magyar. Ennek ellenére a Burgenlandi

Kutató Társaság 1990/91-ben felmérte, hogy 16 737 burgenlandi legalább passzívan érti a

magyar nyelvet (14 461 aktivan, 2276 passzívan). Az utolsó években sok magyar áttelepedett Ausztriába. 2017 ben kb. 77.000 magyar állampolgár él Ausztriában. Ezáltal Burgenlandban is folyamatosan növekedik a magyarok száma.